Cart:

0 item(s) - Ft0.00
You have no items in your shopping cart.

ÜDVÖZÖLJÜK A KUVASZ KÖZPONTBAN!

I. A Kuvasz eredete

Előszó

Sok ezer év távolába visszatekinteni rendkívül nehéz feladat, hiszen gyakran még az előző napon történteket felidézve sincs közöttünk teljes egyetértés. Mégis, a Kuvasz fajta eredetének, kialakulásának, fejlődésének vizsgálatakor fel kell vállalnunk a bizonytalanság ódiumát. Elsősorban azért, mert rendelkezésünkre állnak tények, amelyek foghíjas váza jól útbaigazítja a kellő kitekintéssel és magának a fajtának, a ma velünk élő Kuvasznak az ismeretével bíró kutatót. Másodsorban pedig azért, mert az utóbbi években-évtizedekben újabb ismeretek áramlottak a kutya-eredet kérdéskört figyelemmel kísérők látókörébe. Mindezekkel együtt sem kőbe vésett és örök időkre lepecsételt történetet tárunk a Kuvasz iránt érdeklődők elé, hanem csupán egy leírást, amit leginkább a „legvalószínűbb forgatókönyvnek” nevezhetünk.

I. A Kuvasz előtt

Az állatvilág történetének óriási léptékéhez viszonyítva a háziállatok múltja igen rövid. Az első háziasított állat, a kutya (canis), mint faj első régészeti leletei 18 ezer (mások szerint 33 ezer) évvel ezelőttről származnak, míg a faj elődje, a farkas (lupus) már több millió éve vadászik az erdők, hegyek, sztyeppék, kősivatagok és a jéggel borított területek sikeres ragadozójaként. A farkas rendkívüli adottságaiból a kutya sokat megőrzött, de míg a farkas a képességei teljességét, egészét használja és folyamatosan tovább élesíti a vadonban, addig a kutya egy olyan mesterséges környezetben él, ahol ezen képességek lassú „elkopására” számíthatunk. A több tízezer évvel ezelőtt élt emberek számára ez az értékcsökkenés nem bírt semmilyen jelentőséggel, az ő céljuk az első farkaskölyök emberközeli felnevelésével mindössze annyi lehetett, hogy a farkas kiváló vadászó- és esetlegesen őrző képességeit kihasználják. A vadcsapás, ahol az ember semmit feltűnőt nem lát, egy emberek által felnevelt farkas szaglása, hallása számára információktól hemzsegő nyitott könyv, és este a tűz mellett elheverő farkasnál jobban senki sem tudhatja, hogy közelít-e veszély az erdő mélyéből.


A farkas több millió éve járja a vadont. Az összes kutyafajta tőlük származik.


Az első farkasok vélhetően azért fogadták el az emberek közelségét, mert az embercsoport nagyban hasonlít a farkasfalkára. A falka teremti meg az élelmet, és a biztonságot, tehát a túléléssel egyenlő. Előny továbbá, hogy míg a farkasfalkában a szaporodás csak a rangsorban első helyen álló nőstény és hím privilégiuma, addig az emberek mellé vetődött farkasok könnyebb ellenfelekre, idővel pedig a szaporodás szempontjából ellenőrizhetetlenül nagy egyedszámra találtak, így jóval nagyobb eséllyel adhatták tovább génjeiket a következő nemzedékeknek. Az ember mellé álló farkasok stratégiája mindenképpen kifizetődő volt! Ma a Földön becslések szerint mintegy háromszázezer farkas él, miközben a kutyák száma ennek közel a kétezerszerese (a számuk a legutóbbi becslés szerint félmilliárd körül van)!

Az ember persze elsősorban magára gondolt, ezért igyekezett mindig azokat a farkasokat tovább pároztatni, akik a saját igényeinek leginkább megfeleltek. A kezdeti – és vélhetően igen esetleges - „tenyésztés” egyik legfőbb szempontja mégis egészen bizonyosan a biztonság növelése, tehát az ember mellett nevelt farkas emberre való veszélyességének csökkentése volt. Mindig a legkezesebb farkasutódokat kiválasztva végül – néhány száz, néhány ezer év alatt – sikerült eljutni egy új faj keletkezéséig, a kutya kialakulásáig.

A kutya képességei valóban tompulhattak a farkaséhoz viszonyítva, de nyereség is előállt: az emberhez való feltétlen ragaszkodás. A legújabb etológiai vizsgálatok szerint a kutya gondolkozásában létrejött egy új „rekesz”, ami az emberhez fűződő kötődés, a gazdával kapcsolatos információk helye. Ez a rekesz öröklött, tehát már a kutyakölyökben is létezik, és azt sem a kutyatársak, sem egyéb állatok, csak az emberrel kapcsolatos információk tudják megtölteni tartalommal. A vizsgálatok szerint a farkas elméjében ilyen rekesz nincs.

A 2010-ben végzett kutya és farkas génkészletek vizsgálatában (E. A. Ostrander, R. K. Wayne) fény derült arra, hogy a sok farkas alfaj közül a kutyák genomjában leginkább a közel-keleti farkasok génjei vannak jelen. Tehát a kutya faj megjelenése feltehetőleg ezen a területen mehetett végbe. A Kuvasz fajta mindjárt a legősibb fajták után ágazott le a családfáról, így elmondhatjuk, hogy a kutyafajták mintegy 80 %-ánál közelebb áll a farkas őshöz.


A genetikai vizsgálatok szerint a Kuvasz (pirossal jelölve) egy korai leágazás szülötte, a kutyafajták mintegy 80 %-ánál közelebb áll a farkas őshöz.


Furcsa eredmény, hogy a Kuvasz egy másik, igen ősi fajtának tartott kutyával, az ibizai kopóval szerepel közös ágon. Az ibizai kopó egy közepes termetű, kifejezetten vadászatra, falkában használt kutya, aki első ránézésre nemigen hasonlít a Kuvaszra, bár alkati hasonlóságot nyilvány találhatunk a két fajta között. Közös még bennük a kifejezetten heves vérmérséklet, a Kuvaszban is jelenlevő erős vadászösztönről nem is beszélve. A Kuvasz eredetét vizsgálva mégsem gondoljuk, hogy az ibizai kopóval ennél többet kellene foglalkoznunk, hiszen a genom csak annyit mutatott ki, hogy a Kuvasz és az ibizai kopó közeli közös őstől származnak, nem kizárva, hogy létezhetnek a Kuvaszhoz még közelebbi, más fajtákkal kapcsolatot mutató közös ősök is. Az egyébként kiemelkedő jelentőségű genom vizsgálatnak éppen az a gyenge pontja, hogy nem szerepel benne minden kutyafajta. A kimaradt fajták között pedig olyanok is találhatóak, amelyek vélhetően jóval közelebbi kapcsolatot mutatnak a Kuvasszal, mint az ibizai kopó. Sőt, olyan fajtákat is ismerünk, amelyek küllemükben és viselkedésükben is kísértetiesen hasonlítanak a Kuvaszra!


Hasonlóság, vagy képzelődés? A képen egy drótszőrű ibizai kopó kan látható. A genetikai vizsgálatok szerint 10-15 ezer évvel ezelőtt a Kuvaszéval egyező, közös ágról váltak el útjaik.


A genetika tudományában a genotípus fogalmának párja a fenotípus, mely utóbbi egy genetikai állomány külsődleges megjelenését jelenti. A célzott genetikai vizsgálatok előtt csak „a legvalószínűbb forgatókönyvként” tárgyalhatjuk a Kuvaszéhoz nagyban hasonlító fenotípusú fajtákat, közvetlen rokonfajtaként. A Kuvaszra leginkább hasonlító kutyafajta kétségkívül az akbash, amely Nyugat-Anatóliában (Törökország) több ezer éve éppolyan keménységgel őrzi a gazdákat és értékeiket, mint idehaza a Kuvasz. Az akbashnak éppolyan fehér a bundája, mint a Kuvasznak, a különbség annyi, hogy rövid- és hosszúszőrű változata is ismert, valamint a hosszúszőrű akbash magasabb, könnyedebb felépítésű, kissé agárszerű benyomást kelt. A rövidszőrű akbash kísértetiesen hasonlít a Kuvaszra, bármelyik Kuvasztalálkozón elfogadnánk Kuvasznak. Az akbash-ra, külsődleges és viselkedéses jegyei, valamint földrajzi és történelmi beágyazottsága miatt a Kuvasz egyetlen vérrokonaként, testvérfajtájaként tekintünk. A kapcsolat annyira erős, hogy "vészhelyzetben" akár vérfrissítő keresztezésre is használhatnánk az akbash-t! Bizonyos biztonságérzetet ad ez a Kuvasz szerelmesei számára.


A fotón egy Kuvasz (balra) és egy akbash látható. A hasonlóság szembeötlő. A rokonság nemcsak a küllemi, hanem a viselkedéses azonosságokon is alapul.


Az akbash (a török név jelentése: "fehérfejű") külsőre is nagyon hasonlít a Kuvaszra, így furcsa lehet, ha nem fehér színű fajtákat is megemlítünk a Kuvasz ősi formája kapcsán. A kulcsszavak a viselkedés, a kutya használati módja és a testalkat.

A kurd (török) pásztorkutyák múltja, egymáshoz való hasonlósága igen szövevényes képet mutat. Utóbb az "anatóliai juhászkutya" kategóriába vonták össze a három kurd kutyafajtát, az akbash-t, a karabash-t és a kangalt, holott ezek közül a két utóbbi (amelyek valójában szintén egyetlen fajtához sorolandók...) inkább korai masztiff jellegű kutya. A kérdés a következőképpen tisztázható: az akbash mellett  az inkább masztiff jellegű, de szintén nyáj- és házőrzésre is használt karabash ("feketefejű"), valamint a karabash-sal gyakorlatilag egyező (ahogyan a szakértő mondja: "minden karabash kangal, de nem minden kangal karabash") kangal kutya került egy fajtabesorolásba, talán helytelenül. A hatalmas termetű, nyugodtabb vérmérsékletű kangal vélhetően harci kutyaként kezdte pályafutását (mint a masztiffok általában), ám később épp az akbash-sal történt keveredése révén állhatott elő a mai, nyájőrző kangal kutya, és vált a kurd arisztokrácia "elit kutyájává". Lényegileg egyezik a karabash-sal, a megkülönböztetés alapja a származási hely, a Kangal, mint földrajzi egység és az ott élő kurd elit közösség elnevezése.

Az anatóliaiakon túl fontos megemlíteni a viselkedésben és alkatban is a Kuvaszhoz hasonlító, de vérrokonnak nem tekinthető közép-ázsiai juhászkutyát, és a kaukázusi juhászkutyát is.

Az akbash mellett a Kuvaszhoz külsődleges és viselkedési jegyeiben is hasonlító fajták (pl. pireneusi hegyikutya, szlovák csuvas, maremma, lengyel tátrai juhászkutya) vélhetően a közel-keleti géncentrumból való kiáramlás után - jórészt épp a Kuvasz fajtából - alakulhattak ki.

 

A karabash (feketefejű) és a kangal kutya az akbashon keresztül távoli rokonnak tekinthetők. Sokak szerint a két fajta nehezen választható külön, a színváltozatok, használati módok területenként is eltérhetnek. A fehér (homokszínű)  és fekete maszk nélküli kangal füle és farka vágott, a kurtítást hosszú évszázadokon keresztül a Kuvasz esetében is gyakran elvégezték.

 

A külsődleges és a viselkedéses megjelenés alapján feltételezhető, hogy a Kuvasz és az akbash egyazon, kb. ie. 7-8 ezer évvel ezelőtt élt, nagytestű, fehér szőrzetű, kemény őrző típusú őstől származik. 


A Kuvasz típusú kutyafajták leszármazási fája, a jelen ismeretek szerint


A Kuvasz eredetét tehát jól meg tudjuk ragadni a farkastól való leszármazás legfrissebb genetikai térképének ismeretében. A fenti ábra legfontosabb tényezője az a "Kuvasz-ős", aki már lényegi elemeiben - szélesebb genetikai alapon - hordozta a mai Kuvasz (és az akbash) minden küllemi és viselkedéses jegyét. A fajta további specializálódásáról a Kuvasz történetének következő lapjain olvashatunk.

Mindezek mellett fontos a felismerés, amely szerint a Kuvasz "nincs egyedül" a világ kutyafajtái között. Hiszen van egy fajta, az akbash, akit a Kuvasszal közel egyező tulajdonsághalmazzal rendelkező kutyafajtaként tarthatunk számon, akit a Kuvasz ma is élő testvérfajtájának tekinthetünk! Végső bizonyosságot ebben a kérdésben is a célzott DNS vizsgálatok hozhatnak majd. A Kuvasz azonban mindenképpen egyedi, különleges, hiszen az akbash többféle változatban is ismert, szélesebb genetikai állományra épülő fajta, és a több ezer év eltérő környezeti, emberi feltételei, igényei is eredményezhették, hogy viselkedését tekintve sem teljes az egyezése a Kuvasszal. Testvér tehát az akbash, de régóta távol élő testvér.  


Gyönyörű akbash szuka. Mintha egy Kuvaszt látnánk...